Iszonyat fáradtan ébredtem reggel. A tegnap esti komolyzenei koncert és a 40 km is bennem volt még. Nagy nehezen összekészülődtem és elindultam a konyhába egy kávéért. A nedű megtette hatását, kicsit felmelegedett szívem-lelkem, és a kedvem is jobb lett. Mindez sajnos nem tartott sokáig, mert kiérve az alberguéből szomorú, komor, mogorva reggel fogadott: nedves utak, sötét felhők, hideg levegő és esőszag. Ilyen hűvösben a lábam is nehezen melegedett be, sokáig sántikáltam.

Nem sokat kellett várnom, és az eső is eleredt. Szinte mindenki egyszerre bújt köpönyege alá, és folytatta útját némán. Én pedig némán tűrtem a fájdalmat, amit minden egyes lépéskor átéltem. Olyan érzésem volt, mintha egy elátkozott, gonosz világban menetelnénk, egyenesen bele a reménytelenségbe. Hamarosan alábbhagyott az esőzés, majd el is állt. Félelmetes, mégis nagyon izgalmas volt a táj: a zöldellő mezőkre, mint a nagy testvér, fenyegető, sötét fellegek telepedtek és figyelték a vándorok minden lépését.

Alig vártam, hogy a menedékként szolgáló Grañónba megérkezzek. Nem álltam meg a városban, csak egy gyors cipőigazításra az első padon. Nagyon vegyes érzéseim voltak, éhes is voltam meg nem is, szomjas is voltam meg nem is, kívántam a kávét meg nem is, fájt a lábam, nagyon is. Aztán a falu végén rászántam magamat az evésre és magamba erőszakoltam egy kis tonhalat meg kenyeret. Egy ismerős arc kis fényt hozott a napomba, a kanadai Sylvi volt az, akivel még Rocesvallesben vacsoráztam együtt.

Fél óra gyaloglás után újabb mérföldkőhöz érkeztem. Magam mögött hagytam La Rioját, és átléptem Kasztília és León Autonóm Régióba. A változást egy hatalmas tábla is hirdette, amin fel volt festve egy térkép az összes településsel, amit érint a Camino. Megbabonázva álltam előtte, és csak számoltam a helységneveket, nagyon sok van még hátra. Innentől kezdve két-három kilométerenként követték egymást a kis települések. Gyorsan le is tudtam párat a tábláról. De egyre lassabban haladtam, egyre többször álltam meg, mert a talpam iszonyatosan fájt, ráadásul sokat kellett aszfalton is menni.

Szenvedésemből egy jelenet mozdított csak ki kicsit. Néztem, hogy az előttem pár méterrel haladó lány letér az útról, és a búzatábla szélén halad tovább. Aztán a következő pillanatban elővillant a feneke, leguggolt és elkezdett pisilni. Micsoda inger munkálkodhatott benne, hogy ennyi ember előtt ezt megtette.

Már nagyon vártam Beloradót, napom úti célját. Gondoltam, hogy előbb meg kéne állnom, de egyik település sem volt szimpatikus és az egóm sem engedte a 20 km-nél kisebb távot.

Megérkezve a város határába szóba elegyedtem egy francia nővel. Aki látott egy madarat, aminek nem tudta a nevét angolul. Hogy elmagyarázza, mit is látott, belekezdett egy La Fontaine mesébe. A rókáról és erről a madárról, amikor meghívták egymást vacsorára. De a gólya (mert róla volt szó) nem tudott enni a tányérból, a vacsoracsata visszavágóján meg a róka nem tudott enni az üvegből. Erről rögtön eszembe is jutott egy régi mesekönyv, amiben az év mind a 365 napjára volt egy kis mese. Meg az alsós olvasókönyvem is, abban is szerepelt. Emlékszem, hogy nagyon tetszett a történet tanulsága, hogy másképpen esznek, és ezt tiszteletben kell tartani és erre oda kell figyelni. Aztán a Benedek Elek-féle meséskönyv kedvencei is felidéződtek, a pacsirtáról meg a Sárga Kicsi Kígyóról. És így a gyermekkorom pár boldog pillanatát is újraéltem.

Így már könnyebb volt az utam a szállásig. Talán az eddigi legjobb szobában alhattam: nagy, masszív faágyon pihenhettem ki magamat. Megérkezésemkor egy beszédes, jókedvű srác kurjongatta, hogy Forza Milan! Aztán a mellette lévő arccal kezdett el dumálni. Majd felém fordultak és megkérdezték: Where are you from? Miután a Hungary szó elhangzott, a srác megszólalt magyarul. Végre találkoztam Zolival, a magyarral, akiről már két helyen is hallottam.

Kis városnézés után ledőltem az ágyamba és olvastam meg pihentem, nagyon kikészített ez a nap, sok volt az előző napi 40 km meg az esti koncert. A kedvem se volt jó, pedig fent nagy buli alakult ki a vacsoránál, éneklés hangja és tánc robaja hallatszott.