Kaptam kölcsön Anitától egy túrabotot, hogy kipróbáljam és megtanuljam használni, De örülök annak, hogy bejött a bottal barangolás. Ugyanis újabb dolog, amire költenem kell. Én mindig is flancolásnak gondoltam a ezt az eszközt, de rá kellett döbbennem, hogy nagyon hasznos. És mivel több blogon is olvastam, hogy út közben hasonló megvilágosodásban volt része az egyszeri peregrinónak, így még indulás előtt meg szerettem volna cáfolni a blog íróit, de sajnos nekik kell igazat adnom. A caminora kell plusz két láb a kezedbe.

Felfelé nagyon sokat segített, csak úgy előzgettem az embereket, mikor például a Muzslát másztam meg. Menet közben nem csak a lábamra tudok hagyatkozni, de a kezem is besegít az emelkedők leküzdésében. Lefelé menetben meg a térd kímélete, az amit a varázsbot nyújtani tud. És ez egy 800 km-es sétálásnál nem elhanyagolható. Lejtőn kocogni nem igazán lehet vele (vagy csak én nem tudok még...), de ez a caminónál ez nem szempont, viszont teljesítménytúrán igen, főleg, ha szorongat a szintidő.

Miután hazajöttem a túráról elkezdtem nézegetni a botokat. Kevés olyat találtam, ami beférne a táskámba, mert legtöbb 70 cm-esre csukható csak össze, és a lélektani határ a kézipoggyásznál 55 cm. És persze lengéscsillapítós rugózós, teleszkópos fajtát szerettem volna beszerezni, ami megdobja az árat, így egy pár olyan 12-16 ezer forintomba fájt volna. A teleszkóp kíméli a könyök ízületeit és ez egy hónapnyi út során igen hasznos fícsör. Amit én kipróbáltam, az sikeresen feltörte a tenyeremet, szóval vagy bringás kesztyű, vagy szivacsos fogantyús ajánlott. De még mielőtt mindenki fejvesztve rohanna venni egyet (kettőt) magának, le kell hogy keseritsem. Ugyanis kézipoggyászban nem lehet felvinni a repülőre! Ha megvenném itthon, és minden repülőút alkalmával feladnám a poggyászomat, az körülbelül 36 ezer forintom lenne. Tehát olcsóbb, a veszek kint egyet Saint-Jean-Pied-de-Portban, és egyet itthon, ha hazaértem. Ezt nagy pocséklásnak tartom, de majd eladományozom valakinek, akinek szüksége van rájuk. Fisterrában nem szeretném az óceánba dobni, nem szeretném a környezetet szennyezni ezzel. Mikor ez a szokás kialakult, akkor még egy egyszerű faág alkotta a zarándok túrabotját, és azzal én is szívesen dobálóztam volna.