Még tegnap befizettem a mai reggelimre. Svédasztal, pirítós, vaj, péksütik, tea, kávé, tej korlátlan mennyiségben. Zoliék mellé ültem le, ő azonnal be is mutatott katalán útitársunknak, Maciának. Aki rögtön azzal kezdte, hogy ő Katalóniában él, de mindennap átmegy Spanyolországba dolgozni. Érdekes…
Iszonyat fáradtan ébredtem reggel. A tegnap esti komolyzenei koncert és a 40 km is bennem volt még. Nagy nehezen összekészülődtem és elindultam a konyhába egy kávéért. A nedű megtette hatását, kicsit felmelegedett szívem-lelkem, és a kedvem is jobb lett. Mindez sajnos nem tartott sokáig, mert kiérve…
Reggel az albergue ajtaján kilépve eszméltem rá, hogy a túrabotomat bizony a szálláson hagytam. Álmos voltam még, no. De rögtön felébresztett a fájdalom, ami a jobb lábfejembe nyilallt minden lépésnél. Hát csak egy napig tartott a csoda? Most a másik lábam is megadja magát? A helyzetet kielemezve…
Rögtön kezdjük egy spoilerrel: ma nagyon jó napom volt. Jó kedvvel ébredtem, a szokásosnál is gyorsabban összekaptam magamat, és irány kipróbálni a csodazoknit élesben. Az első meglepetés az volt, hogy valóban nem nyomta az achillesemet a cipőm, bár eddigi tapasztalataim alapján inkább nevezném…
A reggel kicsit jobb hangulatban talált, mint ahogy az éjszaka elhagyott. Lassan, ráérősen készülődtem, úgysem siettem sehová. Ma csak 10 kilométer és Viana városa vár rám. Mivel a szálláson volt büfé, és még sok euró lapult a zsebemben, úgy döntöttem, hogy csapok egy mini villásreggelit: omlettes…
Új módszert próbáltam ki: Sok zsepivel tömtem ki a sarkamat, annyival, hogy a lábujjaim konfortérzetem csökkent a cipőm elejében. Hideg, szeles reggel volt, de jó kedvvel és új reménnyel vágtam neki az előttem álló napnak. A sarkam alig fájt és még élt bennem a tegnap esti iszogatás kellemes emléke…
Ma kipróbáltam egy új módszert a sétálás közbeni fájdalomérzet csillapítására. Mivel ugye akkor fáj, ha a cipőm sarka hozzáér az inamhoz, adódott a zseniális ötlet: mi lenne ha ez a kontaktus nem történne meg? Igen, egy egész napra volt szükségem, hogy ezt a fantasztikus tervet kiötöljem... De…
A spanyol nyelvkönyv velem jött :) Cserébe ott hagytam egy üres jegyzetfüzetet. Kár, hogy nem írtam bele valami üzenetet: Take it with you nyugodtan, Ákos, Hungary, 2015. Vagy valami hasonlót. Kipihenten és könnyedén keltem. Minden rendben is ment, mind addig, amíg fel nem húztam a cipőmet... Akkor…
Ez egy szenvedős nap volt, és még Pamplonát sem tudtam élvezni. Persze több hibát is elkövettem. Kezdjük is az elsővel. Étek gyanánt csak egy banánom volt, és a supermarcado csak egy óra múlva nyitott. Én nem akartam várni addig, és az automatákból sem vettem semmit, viszont utána sokáig nem…
Hihetetlen, hogy milyen nehéz átállnom a merci-ről a gracias-ra. Ha külföldiül, de nem angolul kell megköszönnöm valamit, még mindig a merci az, ami pavlovi reflexszerűen elhagyja a számat. Így nehéz lesz spanyolt tanulnom. :) Főleg úgy, hogy például amikor Zubiriban kávét és sört kértem, akkor azt…
A többiek mozgolódására ébredtem reggel. Viszont végre kialudtnak mondhattam magamat, az első caminós éjszakám után. Vagy nem horkolt senki (kizárt), vagy ennyire fáradt voltam, vagy immúnis vagyok az ilyen zajokra, de nagyon jól aludtam. Az előre jelzett eső hangja perceken keresztül, szépen,…
Az előző esti búcsúbeszélgetéstől kissé másnaposan kialvatlanul, zombi üzemmódban, kora reggel még az utolsó simításokat végeztem a bepakolás után, végig futottam a listát, aztán végig futottam a listát és végül végig futottam a listát, hogy ne szenvedjek majd hiányt…