Egyre jobban érzem, hogy rohamléptekkel közeledik a nap, amikor a fellegek közé emelkedek, és megkezdem a hetekig tartó nagy utazásomat az ismeretlenbe.

Megtartottam utolsó előadásomat a Toastmasters Debrecen Retorika Klubban, és mi más lett volna a téma, mint a Camino. És a rá következő héten tőlük is búcsút vettem, és ígéretet tettem arra, hogy (legalább) egy előadás keretében beszámolok az én Caminómról.

Utolsó találkozás húgommal, és a kis unokahúgommal, Szonjával. Utolsó ivás a kollégákkal. Utolsó pillanatban elvégzett utolsó előtti és utolsó vásárlások, és még egy ráadás utolsó utáni, indulás előtt fél órával :) Utolsó kódrészlet, amivel jobb, erősebbé, szebbé, értékesebbé tettem a szoftverünket.

És egy utolsó este egy számomra nagyon-nagyon kedves baráttal, akivel úgymond újra egymásra találtunk, és ez teljessé tette, bearanyozta az indulás előtti, izgalmakkal teli napjaimat. És hatalmas energiát adott az előttem álló 800km megtételéhez.

Minden "utolsó" egyre csak növelte a hasamban vad hakát járó pillangók számát, és persze dühét is. Míg végül olyan tombolásba nem kezdtek, hogy utolsó estéimen nem túl sok alvásban gazdag percet élhettem meg. Egy beszélgetéssel egybekötött esti sörivással is próbáltam megfullasztani a kis dögöket, ideiglenes sikerrel jártam csak :) De ahogy Rejtő irta: "Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája"